Kiskutyát AKAROK, de azonnal. Szülők a megmondhatói, hogy milyen kifogásokkal állnak ellen gyermekük vissza-visszatérő kérésének. Majd ha nagyobb leszel, majd meglátjuk milyen lesz a bizonyítvány, majd ha lesz kertes házunk. Kedves Apukák és Anyukák, ne álljatok ellen, hiszen kutya nélkül lehet élni, de minek. A KUTYA társ, barát, szeretetet ad és szeretetre vágyik. Rendszerességre nevel, gondoskodást igényel. A kutyás baráti társaság jobb közösség, mint az aluljárók világa. A passzív ellenállást váltsa fel a kutya fogadására való felkészülés. Mérjük fel lehetőségeinket, szabadidő, anyagi helyzet, hely a lakásban, kertben. S ha ezek után úgy találjuk, hogy alkalmasak a körülményeink, összeülhet a családi tanács: MILYEN FAJTA LEGYEN új társunk, "akit" nem egy hétre, hanem remélhetőleg hosszú évekre választunk magunknak. Kistestű, nagytestű, rövidszőrű, hosszúszőrű, sportkutya, vadászkutya, társasági kutya? Kan kutya vagy szuka kutya legyen "ő"? Általánosságban a kan kutyák karakteresebbek, a szuka kutyák talán kedvesebbek. A szuka kutyák általában félévente tüzelnek, amikor még több figyelmet kell rájuk fordítani. Számtalan irodalom segítheti választásunkat, ennél a pontnál is alapos mérlegelés után döntsünk. Apróság, de például a hosszú szőrt könnyebb porszívózni, mint a rövidet, mert a rövid szőr előszeretettel "szúródik" be a bútorok kárpitjába, a szőnyegbe, a kocsi üléshuzatába. Ha már kiválasztottuk a fajtát, ismerkedjünk meg vele élőben, jöhetnek a kiállítások, a tenyésztők végigjárása. Fordítsunk figyelmet az eladókra is, nézzük meg milyen körülmények között vannak a kutyák, gondos tenyésztőtől vásároljunk kiskutyát. És ha már kiválasztottuk, ne felejtsük el ellenőrizni a kutyánk papírjait. Legyen állatorvosunk, olyan, akiben megbízunk. A kölyökkutyának védőoltásokra van szüksége, amit hat, nyolc, tíz és tizenkét hetes korban célszerű beadatni állatorvosunkkal, ezeket öt-hat hónapos korban, utána egy éves korában, majd évente ismételni kell. Természetesen ezt a kérdést állatorvosunkkal egyeztessük. Mindezek után kezdődhet az új, közös élet társunkkal. (Folytatjuk) Kölyökkutya érkezik... Mielőtt otthonunkba érkezne jövendő négylábú társunk, jó néhány teendő vár ránk: 1.) Előre jelöljük ki a helyét a lakásban/kertben. 2.) Gondoskodjunk az eb méreteihez igazodó állandó fekhelyről. 3.) Szerezzük be az etető és itató edényeket. 4.) A játékokról, rágcsálnivalókról se feledkezzünk meg! 5.) A kölyökkutya nyakörvhöz, pórázhoz szoktatásához válasszunk könnyű, állítható méretű, könnyen kezelhető nyakörvet és pórázt. A lakás adottságainak figyelembevételével keressünk a kiskutya számára száraz, huzatmentes helyet. Lehetőleg ne zárjuk ki a család életéből, ne szeparáljuk el, de helye alkalmas legyen nyugodt pihenésre is. Kölyköknek kapható a nedvességet felszívó, de a kutyát szárazon tartó speciális anyag, melyet szükség esetén méretre vághatunk. Beszerezhető gépben is mosható, kivehető belsejű, bélelt vagy béleletlen kivitelben, sokféle méretben gyártott fekhelyek. Szintén jó szolgálatot tehetnek a könnyen tisztítható, levehető külső huzattal ellátott szivacsmatracok. Vannak kutyák, akik leginkább valamilyen pokrócon, szőnyegen érzik jól magukat. Ha az udvaron tartjuk a kutyát, akkor gondoskodjunk szigetelt kutyaházról, amit bélelhetünk szalmával (ne legyen dohos, vizes!), kiszuperált szőnyeggel, pokrócféleséggel. A kutyaház elhelyezésénél tartsuk szem előtt, hogy a kint tartott négylábú is nagyon igényli a gazdi közelségét. Előfordulhat, hogy kellemetlen meglepetés ér bennünket, amikor hazaérünk. Pl.: miszlikre tépett "kutyaágy" fogad, netán szétrágott, "viharvert" kutyaház látványa tárul szemünk elé. Néhány jótanács az ilyen problémák megelőzésére: 1.) Ne hagyjuk hosszú időre egyedül a kiskutyát, főként kölyökkorban. Fokozatosan növeljük az egyedüllét időtartamát. 2.) Biztosítsunk számára rágcsálnivalókat, játékokat. 3.) Rágásgátlóval fújjuk át azokat a felületeket, amelyeket szeretnénk megvédeni az apró, de tűhegyes fogaktól lakáson belül vagy kívül egyaránt. Kívánságra a kutyaház készítők vasalattal megerősítik a rágásnak leginkább kitett felületeket, ami szintén jó visszatartó erő. Etető és itató edények többféle anyagból készülnek, legelterjedtebbek a műanyagból, fémből, kerámiából gyártottak. A műanyagok könnyűek, utazáskor praktikusak, de nem tartósak. A rozsdamentes fém tálak igen hosszú életűek és higiénikusak. A kerámia edényeknek legfőbb erényük nehéz súlyuk, amivel megelőzhetjük az egyik gyakori rossz szokás kialakulását, a tálkák lökdösését. Jó szolgálatot tehetnek a csúszásgátló felülettel ellátott tálkák is. Műcsontokból a kezdetekben ízesítés nélküli, préselt bőrből készítetteket válasszunk. A különféle kutyakekszek és snack-ek is nagy sikert aratnak. Később rágcsálnivalóként adhatunk füstölt "csemegéket" is. Játékok közül az emészthető anyagból készülteket részesítsük előnyben. A puha, finom textil, bőr nyakörvekhez könnyebben hozzászoknak a kiskutyák, mint a vastag, kemény anyagból gyártottakhoz. A póráz kiválasztásánál ügyeljünk a karabíner méretére. Ne legyen túl nagy és nehéz, viszont legyen könnyen kezelhető. Gyerek és kutya Amikor elôször volt alkalmam egy iskoláscsoport tagjaitól megkérdezni: hányan vannak, akik szeretnének kutyát tartani, a döntô többség jelentkezett. A meglepetés azonban nem ekkor ért, hanem akkor, amikor arról érdeklôdtem, hányan vannak köztük, akik átéltek már kutyaharapást. A pontos arányt nem tudnám felidézni, de a létszámhoz képest többen voltak, mint vártam volna… Majdnem minden gyerek szereti a kutyákat, és a köztudatban az él, hogy majdnem minden kutya szereti a gyerekeket. És ez majdnem így is van. A baj csak az, hogy nem minden gyerek tudja, mire számíthat, ha kutyával kerül kapcsolatba – és fordítva: nem minden kutya áll készen arra, amit a gyerekkel való találkozás jelent. Mivel pedig a kutya – még ha termetre sokszor kisebb is a kétlábú csemeténél – azért mégiscsak jobban „fel van fegyverezve”, rövid távon általában az emberke húzza a rövidebbet. A legtöbb esetben szerencsére megússza könnyû kis karcolásokkal, amelyek nemhogy a testén, de még a lelkében sem hagynak maradandó nyomot, ám a súlyos sérülés lehetôségét sem lehet kizárni. Lehet, hogy egy év leforgása alatt mindössze tíz gyerek szenved komoly balesetet kutyák által Magyarországon, ám ez az alacsony szám nem vigasztal, ha a mi gyerekünk is a tíz között van… Annak, hogy a kutyaharapást elszenvedettek között kiugróan sok a gyerek, több oka is van; ezek egy része az egyik, másik része a másik félben gyökerezik. A gyerekek gátlástalanabbul fordulnak a kutyához, mint a felnôttek, s a túlzott bizalmaskodást az ebek egy része nem nézi jó szemmel. Másrészrôl a kutya is magabiztosabb, ha gyerekkel van dolga: többet enged meg magának, mint amikor felnôtt emberrel áll szemben. Mirtse Áron Kutya-kresz Jóllehet gyakran hallani arról, hogy a kutya megérzi, ha félnek tôle, s ez agressziót válthat ki belôle, meg arról, hogy eredendôen ragadozó lévén a menekülô, futó embert ösztönösen üldözôbe veszi, az igazság mégis az, hogy a legveszélyeztetettebb csoportot nem azok a gyerekek alkotják, akik messze elkerülik a szembejövô négylábút, hanem azok, akik meggondolatlanul próbálnak barátkozni vele. Nemritkán még az ebtartók gyerekeinek viselkedése sem teljesen kifogástalan, ha nem a saját kutyájukról van szó, azok a szülôk pedig, akik nem tartanak kutyát, sokszor nem tudják, mitévôk legyenek, ha szemük fénye olthatatlan szenvedéllyel keresi a barátságát mindenféle rendû és rangú négylábúnak. Tény, hogy nem mindenki számára adott a saját kutya tartásának lehetôsége, és egyre inkább megérthetô az a szülô, aki nem vállalja az ezzel járó kötöttséget, áldozatot. Ugyanakkor kár volna ezeket a gyerekeket megfosztani a kutyasimogatás, az állattal való közös játék lehetôségétôl. Hogy elejét vegyük a kellemetlen eseményeknek, mindenekelôtt a gyereket kell felkészítenünk a kutyával való találkozásra. A kutya éppolyan része világunknak, mint a gépkocsi: vezetni megtanulnunk nem kötelezô, de annyit tudnunk kell róla, hogy biztonsággal elkerülhessük a baleseteket. Négylábú ismerôsök Az idegen kutyával szembeni viselkedés alapszabályait nem lehet elégszer elismételni – ezt minden gyereknek el kellene sajátítania. Fontos tudni, hogy a kutya figyelmét nemcsak az kelti fel, ha valaki szaladni kezd, hanem az is, ha megáll. Aki tehát nem szeretne „szóba elegyedni” a szembejövô kutyával, haladjon tovább egyenletes tempóban, megállás nélkül – így csaknem biztos, hogy a kutya úgy megy el mellette, mint bármelyik kétlábú járókelô, anélkül, hogy egy pillantást vetne rá. Ismerkedni csak olyan kutyával szabad, amelyiknek jelen van a gazdája, s csak a tulajdonos beleegyezésével. Mindig szembôl kell közelíteni hozzá: a hátulról vagy felülrôl felé nyúló kéz bizonytalanságérzetet kelt minden állatban. A legtöbb kutya élvezi, ha a hátát vagy a füle tövét vakargatják, viszont nem veszi jó néven, ha a farkához vagy a lábaihoz nyúlnak. A gyerekek hajlamosak a kisebb állatokat felemelni, ezt azonban a kutyák jó része csak a gazdájának engedi meg. Alapvetô szabály, hogy soha ne hagyjuk magára a gyereket idegen kutyával (kiváltképp több kutyával). Számtalan gyereket ismertem (sôt, mi több, egykor magam is közéjük tartoztam), akik, saját kutyájuk nem lévén, rendszeresen felkeresték a kutyasétáltató-helyeket, csak azért, hogy bundát simogathassanak, fület vakargathassanak, labdát dobálhassanak, s név szerint ismernek minden környékbeli négylábút. Megbízható, ismerôs kutyák és gazdák mellett ez a késôbbiekben hasznára válhat a kis állatbarátnak: sok mindent elleshet, megtanulhat észrevétlenül, s már nem lesz teljesen készületlen, amikor eljön a nagy pillanat, és megkapja élete elsô igazi, saját kutyáját… Hogy mik vannak! (És hogy kell vigyázni!) Jogos önvédelem Hétéves, már-már higgadtnak mondható boxeremmel, Kimberrel sétálok a közeli parkban. Egyszer csak feltûnik egy közepes termetû keverék; épp boxernyi méretûnek látszik. A környékbeli kutyák szinte mind jó ismerôsök, de ez nem tartozik közéjük: még sosem láttuk erre. Messzirôl észrevesz bennünket, de nem viselkedik ellenségesen; a gazdája azonban sietve odalép hozzá, és a nyakára csatolja a pórázt. Ahogy azt a kutyás illem megkívánja, én sem engedem oda a magamét: lábhoz hívom, s úgy haladunk el mellettük, tíz-húsz méternyi távolságban. A kutya a pórázt feszítve figyel; nem morog ugyan, de a jóindulatú érdeklôdés már elszállt belôle. Ahogy hallótávolságba kerülünk, a kutya gazdája megkérdi: – Nem verekedôs? – Nem – válaszolom a valóságnak megfelelôen, és tovább ballagunk. Amint azonban hátat fordítottunk, az idegen gazdi úgy véli, „tiszta a levegô”, s megkönnyebbülten lecsatolja a kutyája nyakáról a szíjat. Több se kell a szabaddá vált legénynek: mintha a meccs kezdetét jelzô gongot hallotta volna, nyílegyenesen nekiront a kutyámnak. Kimber megpördül, bevet egy testcselt, már felül is kerekedett, mellkasa ránehezedik az ellenfél marjára, s a fajtájára oly jellemzô bugyborékoló morgással figyelmezteti a kötekedôt, hogy fogytán a türelme. Az idegen kutya nem kakaskodik tovább: lehajtja a fejét, s merev lábakkal várja, hogy a boxer leszálljon a hátáról és továbbengedje. Látszólag minden rendben van, ekkor azonban nekem esik a gazdi: miért mondtam, hogy nem verekedôs a kutyám, amikor lám… Hirtelen elönt a pulykaméreg: vajon mit kellett volna hát csinálnia, hogy megfeleljen minden elvárásnak? Hagynia kellett volna, hogy jól megtépázzák? Nincs azonban nagy kedvem a vitatkozáshoz, így inkább megtartom a véleményemet magamnak: azt továbbra is állítom, hogy az én kutyám nem támad – de azt egy szóval sem mondtam, hogy nem is védekezik! M. Á. Nem bánt az, csak elsodor… Senki sem tudhatja pontosan, mitôl függ az, hogy a gyerek vonzalommal viseltetik-e a kutya iránt, vagy tart tôle. Még a kétféle hozzáállás keverék is elôfordul: a kis ember elvileg szereti a kutyát, szívesen olvas róla, megnézi a kutyás filmeket, képrôl felismeri a fajtákat, ám ha élô ebbel kerül szembe, inába száll a bátorsága. Minden bizonnyal sokat nyomnak a latban az egészen kicsi korban átélt élmények. Anélkül, hogy ezt a közelben lévô felnôttek érzékelnék, a legjátékosabb kölyökkutya is kiválthat negatív érzelmeket a gyerekbôl. A kutya többnyire heves mozdulatokkal, gyorsan – esetenként ráadásul hangosan – közelíti meg az embert, s átlépi a kritikus távolságot, még mielôtt az embernek alkalma lenne felmérni és helyesen értelmezni szándékát. A kisgyereket, aki még amúgy is bizonytalan lábakon áll, könnyen elsodorhatja, felboríthatja, s ez kellemetlen emléket hagy benne. Ahol saját kutya van a háznál, ott a gyerek elôbb-utóbb hozzászokik a jelenlétéhez, bármilyen szeleburdi is (ráadásul egy idô után a kutya is megtanulja kímélni a kis totyogót), ám attól a kisgyerektôl, akinek a számára az ebbel való találkozás csupán a rendszeres riadalomból és hasraesések sorozatából áll, nem várható el a vonzalom a négylábúak iránt. És ezen nem változtat az sem, ha a kutya gazdája mosolyogva biztosítja a gyereket vagy a szüleit arról, hogy „nem kell félni, csak játszik”… Markolászó apró mancsok Bármilyen meglepôen hangzik, a dolog fordítva is mûködik. A kölyökkutyában is hagyhat életre szóló nyomot egy túlzottan rámenôs, akaratlanul is durván viselkedô gyerek. Míg a felnôtt kutya normális esetben elnézô módon viselkedik a gyerekkel, addig a kölyöktôl ugyanez nem várható el: végtére még ô maga is gyerek! Az a kutya, amelynek kölyökkorában túlságosan sokat cibálták fülét-farkát a szomszédok vagy a vendégek csemetéi (érdekes módon a család saját gyerekeivel szemben bennük is kialakul a fordított esetnél már említett „immunitás”), felnôtt korában sem fog osztatlan lelkesedést mutatni a kisgyerekek közeledése iránt. Nem ritka az olyan kutya, amely szívesen játszik a nagyobbacska fiúkkal-lányokkal, ám behúzott farokkal elsomfordál, ha bizonytalan mozgású totyogóval kerül szembe. Tapasztalatból tudja, hogy az ilyen kicsi gyerek még nem nézi, hová nyúl: megeshet, hogy egyenest a szeme felé markol, s az ilyesmit, ugyebár, jobb elkerülni. Az ebtartónak tudnia kell, mit várhat kedvencétôl az állat elôéletének ismeretében, s ennek megfelelôen kell eljárnia; fontos, hogy ne vezessük félre a közeledôt csak azért, hogy kedvencünket kedvezôbb színben tüntessük fel. Azt az állatot, amelyik nem érzi jól magát a gyerek társaságában, hiba arra kényszeríteni, hogy elviselje: ez hosszú távon egyik fél szempontjából sem vezet jóra.